A Waldorf-pedagógia a teljes emberi személyiség kibontakoztatásának szolgálatában áll. Az iskola életének minden területe ezt a célt szolgálja, azaz nem csak a tanításnak, de felépítésében, működésében, az iskola egész életének kell példaként szolgálnia a gyermekek fejlődésében.
A Waldorf-iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését harmonikus egységben kezeli: A szív iskolája, mert a művészeteknek, mint az érzelmek megformálóinak nagy szerepet tulajdonít. A kéz iskolája, mert a végtagok fejlesztésén keresztül növeli és erősíti a gyerek akaratát. A fej iskolája is, amennyiben a hétköznapi értelemben vett tanagyag elsajátításán túl a pontos megfigyelés, a gondolkodás és az önálló következtetés képességének fejlesztését is célként jelenik meg. A Waldorf-pedagógia a nevelést művészetnek tekinti, a tanulási folyamatot pedig a szabadság eszközének, amellyel elvezethetjük a gyermeket önmagához, hogy felnőttként képessé váljon saját útjának felismerésére és követésére.
Módszertan a mindennapokban
Az első nyolc évben az iskola osztálytanítói rendszerrel működik, vagyis (lehetőség szerint) egy ember vezeti végig az osztályt az általános iskolán. Kezdetben, vagyis 1-2-3. osztályban szinte mindent az osztálytanító tanít, kivéve néhány szaktantárgyat, mint pl. az idegen nyelveket, a mozgást és az euritmiát. A felsőbb osztályokban már egyre többször találkoznak a gyerekek más szaktanárokkal is, de még mindig a legtöbb időt az osztály az osztálytanítójával tölti. Ez egy nagyon erős kapcsolat, amely a tanítás-tanulási folyamat egyik meghatározója.
A tanítás a főoktatással kezdődik, ami egy két órás egység a nap elején A tanítás kötetlen beszélgetéssel kezdődik, ezt követi a napkezdő fohász, amit közösen mondanak el a gyerekek. A fohász hatására "megérkeznek" a gyerekek, létrejön az a figyelem és hangulat, ami elengedhetetlen a tanuláshoz. Ezt követi az ún. ritmikus rész. Ekkor verseket, mondókákat mondanak a gyerekek, kijárják a ritmusát, megjelenítik a verseket, dalokat, rajzolnak vagy agyagoznak A ritmikus rész mindig az adott tananyaghoz és az évkörhöz kapcsolódik. A ritmikus rész megmozgatja a gyerekek testét-lelkét-fejét, vagyis az egész egyéniségüket. Utána meghatározott rendben helyükre mennek, és következik a szó hagyományos értelmében vett tanítás, tanári előadás, magyarázat, kísérletek bemutatása, gyakorlás , füzetmunka.
A Waldorf iskola nem használ tankönyveket. A gyerekek tankönyvei a saját maguk által készített - írt és rajzolt - nagyalakú, simalapú füzetek. Az első osztályban ceruza és toll helyett méhviasz krétákat használnak.
A főoktatás témája, tantárgya három-négy hetenként változik; ún epochákban. A tantárgyak nem változnak óránként. Az epochák lehetőséget adnak egy-egy nagyobb egység áttekintésére. Nem esik részekre a téma, s mivel megvan napról napra a folyamatosság, nem kell mindig újra kezdeni. Az epocha másik jelentősége abban áll, hogy a főoktatás hosszabb időkerete lehetőséget ad a nyugodt munkára, s ami talán még fontosabb; lehetőség van a dolgokat, témákat egységben vizsgálni. Például egy történelem epochában az adott témát irodalmi munkákon át, zenei darabokkal vagy művészi munkával is meg tudják támogatni, így több részről meg lehet vizsgálni a tananyagot.
Az epochánként változó témájú főoktatást egy hosszabb lélegzetű szünet után a szakórák követik. A szakórákon olyan tárgyakkal foglalkoznak a gyerekek, amelyet nem epochális formában tanítunk: ének-zene, képzőművészet, angol, német, kézimunka, kézművesség, mozgás és testnevelés. Vannak olyan szakórák is, amelyek gyakorló jellegűek; pl. gyakorló matematikaórák vagy a gyakorló magyarórák, biztosítják az ismeretek, képességek folyamatos fejlesztését.
A Waldorf iskolában nincs osztályzás. Célunk az, hogy a tudást iránti vágyat-ami eredendően benne van a gyerekekben-fent tartsuk és megerősítsük. A megerősítés, a visszajelzés, a tanárok örömteli elismerése, kiigazítása vagy elmarasztalása, és később mindinkább a társak értékelése a fontos. Év végén a tanuló állami és Waldorf-bizonyítványt kap. Az iskolai végzettséget tanúsító (a közoktatásban használatos) dokumentum igazolja a tanulmányi kötelezettségek teljesítését, valamint értesít arról, hogy a gyermek felsőbb osztályba léphet-e. A Waldorf-bizonyítvány szöveges értékelése az iskolaév alatt elért fejlődést, illetve annak nehézségeit tartalmazza. A szülők a havonta tartott Szülői esteken folyamatosan tájékozódhatnak és személyesen is megkereshetik az osztálytanítót és a szaktanárokat kérdéseikkel.